az egyenes


hárman ülnek a kocsiban és most csend van. szonya megjegyezte magának hogy a nõ leheletében alkoholt érzett. a férfin nem – õ most várakozóan vezet. a férfi nem is hajolt közel hozzá, kezet fogtak. szonya a teljes nevét mondta, X a keresztnevét. a nõ is bemutatkozott, belõle nem emlékszik csak az ölelésre és a hirtelen alkoholszagra mely megcsapta. mocskos kocsi? nem mocskos, csak szemét van benne: por, fûtörekek. és megint por, fõleg por az ablakpárkány alatt, a mûszerfalon és mindenütt ahová nem tesznek használati tárgyakat. mint például egy kést. a napszemüvegét feltolta a hajára, keze az ölében nyugszik. valami luxusabbat várt. a képek alapján egy fekete személyautót képzelt el, hosszúkás kerek formát. és X-nek egyedül kellett volna lennie. a fény ugyanaz a vörös volt amire gondolt. a háta mögött itt van K, aki nála sokkal keskenyebb és befér a két szék mögé. ez egy betört orrú landrower, és a nõ nem is hagyott gondolkodási idõt, amikor X a hátizsákot odacipelte, behúzódott a két szék mögé és az elülsõt magára húzta. szonya, nem lévén más választása, elõre ült. máris távolodóban van. vissza magába, egyelõre még nem történt semmi, és meglátjuk mi lesz. ugyanolyan várakozó álláspontra helyezkedett, mint X. nem szerette a túlhamar melegséget. a nõ megölelte és megelõlegezett neki mindent. ilyen közelség után már csak távolodni lehet. a férfi távol maradt. ezzel már lehet mit kezdeni. ha van távolság, lehet közeledni – meglátjuk.


- meddig maradsz? kérdezte X.
- meglátjuk.
- meglátjuk, felelte X és vezettek tovább csendben.


tapogatózás. szonya folyton hasonlított. korábbi képeire vetült rá most ez az aszfaltút és kocsi, a millió alkalomra amikor stoppolás vagy más miatt, pl. ismerõssel egy kocsiban ült amely az aszfaltút felett gurult. banális, nem? hol máshol ülhetnél? és hol máshol gurulhatna egy kocsi? eddig ez ilyen banálisnak tûnt. de most kezdett feloldódni és egyértelmûségét vesztette. még csak annyiban vált ez megfoghatóvá hogy szonya elkezdett figyelni a kocsi és az út minõségére. pontosabban annak a minõségére hogy most ül. nem volt kényelmetlen. ismételte magának a szavakat: ülök egy kocsiban, mellettem két ember akit nem ismerek. az úton elõttem néha elütött kígyók. nádak. sziklák. különben semmi. és röhögök azon, hogy is kerültem ide, nem álmodom?

egy ok amiért felfigyelt: eddig mindig kényelmetlen volt ülni, így, és sohasem tudta, hova tegye a kezeit. magát, egyáltalán. mintha fölösleges lenne ezen a világon. mintha sehogy sem tudna olyan normális lenni mint más, pedig teljes erejébõl próbálkozott. folyton azt érezte, hogy a mellette levõ feszült, mert õ mellette van. ezeknek a kocsiutaknak van egy klasszikus módja, hogyan kell kinézni, milyen az a fesztelen, öltözékben és mozdulatokban, el egészen a kézmozdulatig. szeretett volna mindig úgy beülni egy kocsiba hogy ne vegyék észre és ne tûnjön fel, legalábbis pont olyan legyen mint a többiek, akikben semmi nem tûnik fel és normálisak. és amikor ott ült a sofõr mellett és a keze az ölében akkor mindig azt érezte hogy ez nincs így rendben, valami a kezével, párnás és rövid ujjai vannak, mégsem gyerekkéz, mert nem puha, már kissé eldurvult és a körmeit mindig nagyon rövidre vágta, majdnem a fél ujjbegy kilátszott még fölöttük. ez nem az a kéz amelyet szeretni szoktak, gondolta. nem veszik kézbe és nem csodálják, nem ábrázolják, ez még nem is volna baj, csak valami miatt azt érezte hogy nem tudja elkapni ezt a stopppolásos frekvenciát. a kezei úgy hevertek tehetetlenül az ölében mint két húsdarab, amire lecsaphatna a héja. szörnyen butának gondolta ezt. feszengett, eddig mindig feszengett, hogy görbén ül, hogy kidülled a hasa, a lábait se tudja hova rakni, és nem tudja hova nézzen és mit mondjon. eddig.

most önmagának mûszerfala volt és mindezt nem érezte. már ezért is felfigyelt. mi történik? a mellette levõ arcon napszemüveg. nem nagyon nézett rá. most elõször nem kellett mondania semmit. az se baj ha hallgat. ígyhát az utat nézte. hátulról közben kotyogott a nõ, amire nem válaszolt. mindenféle udvarias kérdések, amiket elengedett a füle mellett, vagy ha már durvaság lett volna nem felelni, egyszóval húzta ki. ezek elúsztak a háta mögött. különben a nõ sem beszélt sokat.

fényképen elõhívta magának a legelsõ pillanatot. mindig érdekelték a nulla idõk. mielõtt még elindul a kocsi. mielõtt még meglátlak. és a legelsõ, a legeslegelsõ töredékmásodperc, amíg még nem történik semmi, amíg még nem gondoltam semmit. ezt elõhívni és elmerülni benne, minél tovább. szándékosan nem akarta, nem akarta hogy X-rõl gondolatai legyenek, vagy akár K-ról, hálás volt ezért a csendért, hogy ezekkel lehet így menni, egy kocsiban, hazáig, anélkül hogy folyton beszélnének. a legelsõ pillanat néhány másodperce volt, amikor még a cukrászda lépcsõjén ült azaz fel alá járkált, mert ülni utál, hol felrakta, hol levette a napszemüvegét, próbálva eltalálni a közeledõ személygépkocsik közül azt amelyikben X ül. egy negyedóra-húszpercet mondott az eladónak, aki beszélt vele, ennél biztosan több telt el, és ilyenkor sokminden közbejöhet, de szonyának valahogy eszébe nem jutott aggódni, képtelen volt rá. tudjuk hogy van olyan, mindenféle félreértések, amelyek lehetségesek, elviekben és elméletileg, ilyenkor, mint például a cukrászda helyének félreértése, vagy ha nem lett volna nála a telefon, vagy vegyünk mondjuk egy extrémet, X nem tud jönni mert közben rosszul lett, fizikailag nem tud jönni, de szonya biztos volt benne hogy most mindez nem történik. letapogatta elõre a helyet és a személyt, gondolt rá és figyelte, jön-e valami impulzus a környékrõl. biztos volt benne hogy most, ez alkalommal és X-szel lehetetlen félrenézni és lehetetlen eltévedni. már a puszta tény hogy egybõl elérhetõ telefonon. és hogy nem csodálkozott egy cseppet sem. nem kellett neki magyarázni semmit. pedig nem is õ hívta fel, hanem a cukrásznõ. pontosan azt a választ adta amit szonya legtermészetesebbnek talált: várja meg a helyszínen. a tény hogy nem kérdezett semmit. a tény, hogy nem mondott semmi fölöslegeset, mint azt h hol van jelenleg és mit csinál vagy milyen teendõi vannak még amíg szonyáért jön. csak a lényeg: 20 perc múlva itt lesz. és a nullát megelõzõ pillanat, amikor szonya a járdaszélen egyensúlyozva és mindenféle képzeletbeli táncmozdulatok vázlatát próbálgatva találgatta a kocsikat, sõt, igyekezett az ablaküvegek mögé nézni, egyenesen az arcokra. minden megálló jármûvet, amely a cukrászda parkolójába behajtott, alaposan szemügyre vett, kereste a szemekben ugyanazt: amikor az ember tétovázik mert nem tudja milyen annak az arca, akivel találkozni fog. ilyenkor a szemében imbolygó fények csillognak, az ismeretlent felismerni az egyik legérdekesebb rejtvény. itt mindenki ismeretlen, de melyik az enyém? mindezzel együtt milyen könnyû, milyen egyértelmû, amikor az emberek kiszállnak és látod, nem keresnek senkit, egyenesen indulnak a töltött croissantok és krémek felé, akkor már egyértelmûen tudod, ez nem neked szól és akkor felteszed magadnak a kérdést: ha õ lett volna, most milyen lenne? sajnálnád? örülnél? szonya minden egyes alkalommal megkönnyebbült és nem is bánta a késést. még fenntartani ideig-óráig ezt az ismeretlenes játékot. még hadd képzeljelek.

végre meglátta a landrowert – bekanyarodott a cukrászda háta mögé. egy elég ócska kocsi, és két ember, egy házaspárnak nézte õket szonya, kiszáll és nézeget körül, szonya pedig a cukrászda elõl csak akkor láthatta mindezt, ha megkerülte az épületet és kiment annak szélére. így õ sem látszott mindig. sétálgatott és hátsó látómezejében ott tartotta ezt a két alakot, akiket turistáknak vélt. vagy valamelyik szaküzletet keresik? mert ott éppen egy festékesüzlet volt, zebrával a címeren. könnyû lenne elhinni, ugyanis a kocsi hátsó részérõl vascsövek és drótok lógnak le. ezek valami építkezési dologban járnak. mindez logikus lenne, ha nem lenne vasárnap. és éppen ezért a cukrászda az egyetlen üzlet amely nyitva. szonya még pár percig járkált, és amikor ismét az épület sarkára ért ahonnét jól látszott a kocsi és a két ember, akik még mindig ott voltak és a szomszédos ebédlõbe sem mentek be, hanem idõnként körülnéztek, megvárta míg a férfi megfordul. egy alacsonyabb ember, õszülõ szürke hajjal, fehér trikóban, rövidnadrágban. mellette a nõ combtõig rövid gatyeszben és egy felsõben amely alig volt több melltartónál. negyvenen túl mind a kettõ. addigra a fehérpólós levette fekete szemüvegét és napnyugat fele hunyorgott, ahol szonya állt és aki intett neki kérdõleg. a férfi azonnal visszaintett. semmi szimpatikus nem volt benne, antipatikus sem. inkább tények halmaza. megtelt has, némileg kitágult, ami pocakot képezett, kezdetben ez tömörség lehetett s fokozatosan alakult át feszülõvé. azért még így sem volt kerek és elõreálló. csak egy kitágult felsõtest, és amennyire tág volt fent, olyan vékonyak voltak alul a lábszárak. összességében mégis inkább az alak magassága és még mindig megõrzött arányai tûntek elõször szembe. töredékmásodperc míg a férfi szonya nevét kimondta, amit levelekbõl ismert. ez volt az elsõ pillanat.
most a kocsiülésen nyugtázta. megkönnyebbült valamennyire. nem érzelmes. nem olyan arc ami felkavarja. nem is hasonlít semmire amivel eddig megjárta. a könnyûség, amivel felé tudott fordulni és ez nem kellett hogy jelentsen semmit, nem kellett ezt megmagyarázni, és el tudott fordulni és ezt sem kellett megmagyarázni. szóval az elsõ tény: lehetett mellette ülni a kocsiban.


X a terhet felvette. a lány akit meglátott – nõ? hosszú kék nadrágban és egy fehér ujjatlan felett vörös gyapjúpulóverben állt. ez túl meleg ehhez a vidékhez, de az utazás számlájára írta. különben nem foglalkozott vele per pillanat. szokása szerint a képet félretette, olyan automatikusan, hogy ezt rendszerint csak utólag vette észre. mondjuk elteltek hetek és egyszercsak beugrott – amirõl azt hitte, nincs is. honnan? ilyenkor mindig meglepõdött magán. de onnantól kezdve volt, pontosan úgy mint egy tény, ha nem is lehetett kifejezni. most egyelõre a lány csomagjaiért ment. már látta, amint ott áll. nem akarta elhinni hogy õ az. és nyilván ha a cukrászda lépcsõje elõtt sétafikált le és fel, ott kell legyen a holmija is. utánament és megemelte a hátizsákot, amely magasságra köldökéig ért. egy pillanatra megroggyant, meglepte a teher. csak nem fogja kimutatni hogy nehéz – és félszíjon vitte a kocsiig. és ez az idegen még néz és mosolyog! vár valamit? várod hogy csodálkozzam, milyen nehéz poggyászt cipeltél idáig? jóságos fennvaló, ezek a nõi táskák. egy idegenlégiósnak sem kis megpróbáltatás. mindegy. néhány tíz méter után ez már a kocsi dolga. addig pedig sokkal fontosabb erõsnek látszani mint lenni. úgyhogy visszamosolygott, de csak enyhén.

szonya ebben a pillanatban észrevette orra két oldalán a két ráncot és szája szögletében a keserûséget idézõ árnyékot, amint a száj összehúzódott és megfeszült.

nem szeretett beszélni. fõleg nem nõkkel, sokat. a blogra ki is írta, azaz íratta annak idején az akkori szeretéjõvel, hogy értékeli, ha valakinek ötpercenként nem szól a telefonja és nem kell azután tízpercet szóbaállnia az ismerõssel, aki hívja. szerette viszont ezt az üres idõközt, amíg a másik még tabula rasa, legalábbis neki. és õ ugyan meg nem kíván tudni semmit róla, már belefáradt, minden ismeretség végén a csalódás várta. nyújtsuk hát hosszúra ezt az elsõ, szép pillanatot, amíg lassan, mint ismeretlen területet, felfedezlek téged. remélem nem hagyod magad olyan könnyen.

most öt perc alatt minden eldõl. ha fecsegni kezd, holnap kidobja. bár... õ sem tudja, nem zárja ki, lehet olyan szöveg is amely érdekel? nem tudom. de ha antipatikus lesz, akkor két napnál úgyse bírja tovább. egyébként ezzel semmi gond, ez is fehér feketén ott van a blogon, hogy elõször 2-3 próbanapot kell eltölteniök együtt, és ha mindketten úgy döntenek hogy marad, akkor legalább 12 napig. mert valami munka és haladás mégiscsak kell. jól volt az megfogalmazva. a nap lemenõben, a meleg enyhül, öt perccel ezelõtt még K-t nézte amint a tengerben fürdik, most mennek hazafelé, ugyanúgy mint eddig, minden ugyanolyan, csak egy ismeretlen elem ül itt mellette jobbról az ülésen és egyelõre nem szól semmit, talán fáradt. K ugyanúgy itt van vele mint elõtte, a háta mögött, most úgy, ahogy majdnem három éve, mikor elõször ideérkezett. mint egy meglepetés, amit magával hord a kocsijában. látszatra nincs ott senki, valójában a két szék mögött észrevétlenül egy vékony és még negyvenötön is kamaszlányokat megcsúfolóan csinos nõ húzódik meg, és ott van, illatként, vagy finom tréfaként, mintha kettõjük titka lenne, egyikük, a kettõ közül. a vezetés reflex, a lány nézelõdik, ezt már nem is kell figyelemmel kísérnie, annyira elárulja önmagát. tágra nyílt szemekkel bámul az úton az ezüstös csíkokra amelyek kígyók voltak, és az összetört teknõspáncélokra, kifolyt belsõ részekkel. könnyû lesz. és már kicsit unta is. de meglátjuk.

- meddig akarsz maradni? – kérdezte.
- meglátjuk. – felelte a lány.
hm. ez az õ szava lett volna. és kimondta, hogy az õ szempontjából essék:
- meglátjuk.

a lány ugyanis azt írta hogy hosszútávban gondolkodik és ha bejön, akkor legalább pár hónapot. ez persze pontatlan és nem lehet rá tervezni. de még az elsõ napon se vagyunk túl, úgyhogy várjuk meg az elsõ pár este végét. munkanapok. õ külünben nem kezdeményez semmit, legalábbis az elején. egyszer lássuk ki az illetõ és hagyjuk kezdeményezni õt. hátha jobb ötletei vannak nálam, vagy éppen ugyanazok. ha ugyanazok, annál jobb, mert így azt hiszi, õ az indítványozó. legközelebb mikor nem fog neki tetszeni amit mondok, azt felelhetem, eddig az volt amit te akartál és én hallgattam rád... most fordítsuk meg. végül is az én kertem.

mindez már olyannira régi mese, és leülepedett, hogy nem is kell gondolnia rá, ott van benne mint a csontok. ugyanis már ötven ember megfordult itt, csupa ilyen utazómunkás, ez is a korábbi szeretõje ötlete volt hogy a hálóval ilyen jó kis madarakat lehet fogni, nekik megéri, mert szinte ingyen utaznak, alusznak és esznek, és neki megéri, mert szinte ingyen dolgozik valaki és a kert úgysem ipari üzem, itt nincs nyolc órai munka egyhuzmaban. a gyárakat mindig utálta és a nagymasszás termelést is. emberi, emberi mértékkel. és tõle aztán azt csinálhatnak amit akarnak, - mindaddig amíg a napi négy-öt óra munkaidõ megvan. annak idején belement ebbe a kezdeményezésbe, ami megintcsak nem egészen a sajátja volt, és azóta csak jó jött belõle, leszámítva azt a néhány kellemetlenkedõ alakot aki azt hitte hogy ide hawaiira jön. jó ha friss szelek fújnak, különben Y-ben a városban mindenkit túl hamar megismerne és mindenkibe túl hamar belebolondulna, nem szerelmileg de szó szerint. túl közel vannak az õrületeikkel, itt mindenki õrült egy kicsit. aztán jönnek ezek a vendégõrültek és ezeknek az õrületeik érdekesek. más tájról más bolondság. mire felismerné és megszokná, már eltûntek. és így mindez sokkal elevenebb és igazibb, mint egy könyv, amit már régesrégen un, vagy bármi okosság. jön egy ember, itt van néhány hetet, hoz egy kis extrémet, fûszernek kitûnõ, aztán elmegy, és õ fellélegzik. közben pedig leszedték a paradicsomot vagy leszüretelték az olajbogyót.

ebbõl a no motion agyháttérbõl automatikus vezetés közben látja amint K elõrenyúl és a szemvédõt lehajtja a lánynak. lány? nõ? vannak ráncai. de olyan gyerekesen néz. a kezét az ölében tartja. nem nõi kezek. nem is durvák. fészkelõdik. a kanyaroknál kényesen ügyel, nehogy ráhajoljon, nehogy megérintse. X elteszi megában a jelenséget, nem szól semmit. várom, mi jön felõle. csak azt nem tudom eldönteni, mert most fáradt?

- hány éves vagy?
- mindig annyi, amennyinek látszom.

második kitérõ válasz. ezt is elteszi. az íratlan etikett, és nemcsak az udvarisassági, hanem a közösségi büszkeség is tiltja hogy a kérdést még egyszer feltegye. mindenesetre nem utasítja el és nem is ad egyértelmû feleletet. szerintem olyan mint egy lap amit egy másik lap mögé rejtettek. különben a blogról ezt is tudja: 29 éves. na és? egy pillanatra míg mellette ült, elfelejtette. néha K felé néz a tükörben, csak egy pillanatra, amikor a lány nagyon erõsen az útra bámul. insztinktív nem keveri a kettõt. mit csinál K a székek mögött? és hátraült. érdekes. igaz hogy a lány – valamiért lánynak mondja – duckóbb és valószínûleg nem fért volna ba a két szék mögé. és igaz hogy vendég és fáradt és talán nem akarta sokkolni azzal hogy most még össze is kell préselnie magát egy senki-helyen. de igazából véve mindegy lehet neki, ha már egyszer annyit utazott. valószínûleg busszal jön. és legalább 1000 km távolságból. hány óra lehet ez? legalább egy nap. akkor nem mindegy hogy húsz percet hol ül még az ember? különben nem néz ki olyan fáradtnak. K részeg. õ itatta le. meleg van és nem bírja az italt. a lány nem írt semmit arról, mikor jön, csak azt az egyetlen levelet, három hete, hogy hónap elseje helyett tíz nappal késõbb indul. õ erre azt felelte, rendben, és azóta semmi válasz. azt se tudta, indul-e egyáltalán. se telefon, se semmi. jelzés se semmi. de egyáltalában véve nem meglepõ hogy itt van. a tyúkok kibogozzák magukat és a libák, bárányok és minden állat – akkor miért ne tudná egy ember? majd értesít, ha megérkezik, gondolta, és így is van. ez csak természetes, nem? K-tól viszont retteg. mélyen gyûlöletet sejt benne. különben miért ült volna hátra? senki se kérte erre az elõzékenységre? valami baj van? de erre olyan lehetetlen rákérdezni. K-tól már rég nem kérdi minden rendben van-e, ahogy az idegenektõl szokta. félszavakból értik egymást. talán majd este. ezen a lányon meg szörnyû, gyapjúpulóver van. de hagyjuk, hagyjuk, nem szólok semmit.
reflexszerûen kanyarodott fel az ismerõs utcára.

szonya eltette magának az útvonalat. legalább néhány támpontot igyekezett megjegyezni, ami különben nem volt nehéz, lévén csupa ház és a város inkább egy kisebb település. faláska. úgy tûnt, a város legalsó szélén laknak. semmi kerülgetés, mintha Y és hazamenni egyenesen ugyanazt jelentené. ahogy bemész Y-ba, nem is mehetsz máshová. csak fel az utcán és ott vagy a ház elõtt. szonya egyre könnyebb lett. itt nem lehet eltévedni. és ha mégse tudná, legelõször is ott vannak a szemétkukák. aztán egy mûhelyecske az utca alsó részén, amely elõtt pár köpcösebb fehérmajós férfi bütykölt és röhögött valamin. ha még ennél is több kell, az is van. körforgalom pontosan az utca alatt. és ha netalántán több körforgalom lenne itt – még nem tudja, hiszen még nem járt körül – akkor ha a szavakat nem is, néhány táblát és betût megjegyzett. táblakombinációk. szögkombinációk. mint a nyolcas anyacsavar. bizonyos kombinációk. egy falunév ami leolvasva apjának nevére hasonlított. nem lehet eltévedni.

másik megkönnyebbülési ok éppen a piszkosság meg a fesztelenség. itt ezek semmivel sem készültek rá. pár perce még a tengerben voltam, mikor te telefonáltál, mondta imbolygó hangon és lehelettel K. nincs több kaja fõzve, így neki sem kell visszautasítania semmit. nincs külön ágy vetve, mint vendégségeknél annyiszor, honnan is lenne, mikor nem tudták mikor jön. de ugyanúgy nincs neheztelés azért mert nem tudták mikor jön márpedig szerették volna tudni, és nincs az hogy most kényelmetlenül érzik magukat mert fel akartak készülni a fogadására és nem tehették meg; ezért most itt állnak ugyanúgy, mint itt állnának máskor is, mindig is, egyik akármilyen mindennapjukban. szóval nem csináltak külön idõt nekem. és nincs semmiféle átmenet. ez nagy megkönnyebbülés. mindez itt nincs, ami otthon van, és amiben már úgy kifáradtam védekezni.

K kinyitotta a pincekotorékot. ez nem az a ház volt, amelyben X aludt és olyan gyakran õ is. mellette levõ, modorában ugyanolyan laza, csak éppen anyagában teljesen átmeneti, hevenyészett. a felsõ, „igazi” ház rendes vakolt, „mûvelt”, azaz kifinomított részletekkel, rendesen eldolgozott falakkal és szögletekkel, amelyben csempe van és fapadló, széles franciaágyak fehér bevonattal, szépívû vaskorláttal, villanykályha és egy plafontól földig érõ hûtõ – igen, itt még az irányokat is fordítva mérik, a plafonnál kezdõdik a kezdet és a földön ér véget, ha egyáltalán leér.világos, teraszos két irányba. nappali afrikai maszkokkal, szonya villámgyorsan fényképezett. magának, mármint, mert az útra, önkéntesen, egyszál gépet nem hozott. elege volt már a gépekbõl az autószerelõben. ígyhát itt végre használta a szemét, és necsak mechanikusan, nemcsak mosásra vagy hibakeresésre, hanem csak úgy.
a sarokban ezüstös ikonok. X éppen nincs bent. K állandóan beszél és mondja, mit lehet. megmosakodhatsz. letusolhatsz. mehetsz vécére. megmoshatod a kezed. ehetsz a hûtõbõl. akár éjjel is. itt a gép, írhatsz levelet. akarsz most levelet írni a tieidnek hogy megérkeztél?
az ég szerelmére, gondolja szonya, mindezt én is tudom, akkor is ha nem mondanád, sõt úgy érzem magam, mint egy maszatos kisgyerek, akinek eszébe kell juttatni hogy mosson kezet, különben õ maga nem tenné. annyira mocskos vagyok? ezt akarod mondani? és nem szól semmit, nem is mosolyog, birkatürelemmel hallgat.
K nem érti, vajon szonya nem érti amit mond és azért hallgat? még mindig hallgat, pedig most már kiszállt a kocsiból és ideje lenne beszélnie valamit. ki õ, hogy utazott, mit gondol, tetszik-e neki ez a hely. ezt mindenki elmondja. õ miért nem? mi van vele?
- fáradt vagy?
- nem különösebben.
- mennyit is utaztál?
- 46 órát.
- úh. én ki lennék dõlve ennyi fáradtság után.
- egy pillanat.
vécére megy. az elõbb megmutattam neki, most már tudja hol a véce.
K utána megy, mikor kijött. ahogy sejtette, a papírt nem dobta el, hanem bele a kagylóba. erre jó figyelni, mert turisták is vannak és ez eldugul.
-itt, és ebben az országban mindenütt, mondja szonyának, az ilyen egyszerû helyektõl a kétmilliós hotelekig, minden papírt a kosárba dobnak. mikor megtörlöd magad, és közben mutatja, mintha szonya nem értené a nemzetközi nyelvet, akkor a papírt ide dobod. itt gyenge a víznek a nyomása és nem viszi le. mindenki ezt csinálja, kivétel nélkül.
- értem.
- ehetsz paradicsomot. akarsz paradicsomot enni? van krumplisalátánk. éjjel is ehetsz. én úgy csinálom, nappal fõzök egy adagot, hogy X-nek is legyen mit ennie, aztán a hûtõbe dobom. lehet hogy te éjfélkor akarsz felkelni és enni és azt gondolod, K sucks, mert nincs mit vagy nincs friss kaja. úgyhogy a hûtõben mindent találsz ami van. szonya be akart nézni a hûtõbe, addigra K az ajtóját becsapta. és ide bármikor feljöhetsz. az ajtót nem zárjuk be. éjfélkor, hajnalban, akármikor.

szonya visszakozott magában elfogadni ezt a határtalan megengedõ bizalmat már megint, ma este meg úgysem akart enni. neki ez nem mindennapok, bármennyire is az legyen K-nak vagy X-nek. aki egyébként eltûnt a színrõl egy ideje. képtelen lett volna akárcsak egy falatra is ebben a pillanatban. és fõleg nem azért mert K beletölti. nála fordítva mûködött minden, legalábbis az elõírtakhoz képest. út után egyáltalán nem volt fáradt, sokkal fáradtabb volt az autóbuszozás n-nedik percében mint most amikor végre kikerült abból az izzadságpárával teli konzervdobozból és egy teljesen ismeretlen környezetben, teljesen ismeretlen emberekkel van. és fogalma nincs megint, mi lesz holnap, vajon nem gondolja-e meg magát és nem utazik-e vissza két nap után és akkor röhögnie kell magán ismét, hogy csak azért utazott ide le, a Szél országába, hogy megtegyen vagy hatvan lépést egy másik aszfaltúton. mert ez az egész olyan, három doboz, õ, X, K, és egyszercsak elkezdenek kinyílni, a jó ég tudja, mi van bennük. minden lehetséges. és ez megint egy olyan pillanat amit fenn akar tartani. hátha soha többé nem lesz éhes. tulajdonképpen ezt akarná. és K, ha ebben keresztbe tesz neki, mehet a fenébe. elég a kínálgatásból.

K már a ház különbözõ részein van és magyarázza, mit lehet, mi mindent lehet szonyának, és ezért most udvarisasságból vele kell mennie és figyelnie, mert lehet hogy fontos az amit mond. valamikor sort kerítene egyedül megnézni a hûtõt, egyelõre nem sürgõs, mert két napra van csokija, amit nem evett meg és amivel holnap körül akar nézni elõször is a helyen. addig nem dolgozik. egyszer lássuk mi van itt. ezért a legelsõ, mindenen kívüli szabadnapért nem kér semmit és kaját sem fogad el. legyen ez olyan mintha még nem érkezett volna meg. most meg akar érkezni magának. ezt már régen kigondolta, ismerve saját ritmusait, tudta hogy szüksége lesz egy ennyi egyedüllétre két nap emberekkel összekötözött zsúfoltság után. viszont utána érdekelné, mi van a hûtõben és általában mi a kajalista, mivelhogy a vegetarianizmuson túl is válogatós. 0 vércsoport metszeve paleolittal metszve vegánnal. mi marad? semmi állati, semmi keményítõ, sav, zsír, cukor. akkor? otthon összeírt egy listát a nem-ekkel és igenekkel az ételekben. arra bazírozott, murok mindenhol van a világon. ha nem murok, valamilyen gyökér. ez az egyik alapétel. a másik körte, szilva, füge. ebbõl egy. a harmadik valamilyen dió, rendes hazai mérsékelt égövi, mogyoró, mandula, tökmag. nem lehet búrmogyoró, pisztácia, kesu, napraforgó, általában a nagytermesztésesek. a paradicsom megint eléggé kereskedelmi omniprezens. mind a három csoportból kell egy hogy túléljen. ha ez megvan, a változatosság nem szempont, felõle lehet ugyanaz a menü hónapokig. gyakorlott benne.

- bementem fürödni. legfeljebb 15 perc.
mondja hirtelen K-nak, amikor az éppen valami másról magyaráz és elõzõleg megkérdezte, adjon-e törülközõt, mert van és ad szívesen, mire szonya felelte hogy neki is van.

15 perc csend. amit kihasznál arra hogy összeszedje saját gondolatait. egyelõre minden holmi a táskában van és nem is akar kipakolni belõle amíg magához nem tér és meg nem állapítja a privilégiumokat. mi itt a legelsõ legfontosabb? még holnap sem pakol ki. majd ahogy a szükség hozza. mondom, hátha elmegyek két nap után. meglátjuk. ez a pincekotorék nem sokkal múlja felül posztlicis éveim rumliját, amikor az esõ befolyt a tetõn. itt csak azért nem folyik be mert nincs esõ. szomszédom egy ukrán asszony, akit szintén a Szél fútt ide, a Szél országába. felsõ szomszédom egy pék, aki minden reggel hétre munkába megy. mondta K. és mondta K, minden hajnalban döngenek a lábai a fejed fölött. semmi gond, K, én a gyermekkoromat egy tízemeletes blokkban töltöttem, a cartierben, kicsi c-vel, alul felül oldalt és mindenütt veled párhuzamos életekkel, ahol úgy hajoltál a könyv vagy tányér fölé hogy közben körötted száz másik irányban üvöltöttek, röhögtek vagy sírtak vagy húzták a csendest. én jól bírom a multiszólamokat és a polikróm-polifón kontrapontot. és ha nincs, akkor csinálok. akarsz még valamit?

nem, most nem K-val beszélget. egyik legelsõ konklúziója itt magáról, a belsõ drámából, aminek játszója rendezõje és közönsége egyben, hogy lám-lám, mennyit beszél monológ-dialógban. mindig valakihez, aki nincs jelen fizikailag és ezért a szavak szonyában hangtalanul folynak. de miért nem magammal? mondta a zuhany alatt. és összeszedte az ötperces prioritást. kimosta a 46 órát izzadt kék nadrágot. kiterítette a teraszra. mielõtt még K mondja hogy kimoshatod a ruhád és kiterítheted a teraszra. a 46 óra alatt mindössze néhány murkot és pár szelet csokit evett, másfél liter vízzel. most még annyi váltott pénze sem volt hogy budira menjen. az elsõ budi itt volt, ahol már kinyújtózkodhat. felvette a hosszú szürke gyapjúköntöst. ing, ruha, nadrág és minden volt ez egyszerre. olyasforma mint a régi alsóruhák, amelyeket kendervászonból hordtak, hosszú egybeingek. ha durvábbak, akkor mindennapiak, ha finomak, akkor hálóingnek is értelmezhetõk. ennek a szürkének nem volt ideje.

szonya már 160 napja inszomniában élt. nem mondható hogy szenvedett, mert számára ez nem volt az. csak épp este kilenckor nem lett álmos, nem a fény függvényében aludt el, vagy kelt fel. ezen még az sem változtatott hogy naponta 6-7 órát kocsit mosott, talán ha most is a hibajavítóban lenne, ez eléggé ritmikusan elfárasztaná. de a kocsimosást a gépek csinálták a géppel és úgy érezte magát mint akinek ott semmi dolga. a gondolatok futottak a fejében és a víz hiába folyt, az érzelmeket nem vitte le. nem volt kit megszólítani. éjjel nem tudott aludni. ki kellett élni ami nem volt nappal élet. ezért aztán beállította magát. nappal volt az éjszaka és csak annyira nem aludt el, amennyire a feltételes reflexek még engedték neki tisztességesen lemosni a kocsit. a kereten belül észlelte ha valami kilógott és olyankor egy kicsit jobban fel kellett ébrednie, mert az eset némivel kivételesebbnek számított. de ez ritkán fordult elõ. hetek telhettek el ilyen félálomban és éjjel – mi maradt? minden rendes ember alszik. akivel ilyenkor találkozni tudsz, az azt hiszi, az éjszakai világhoz tartozol és linkeskedsz. nincs, nincs, nincs. ezzel szembe kellett nézni. verhette fejét a falnak, ha egyet területen nem találsz nekedvaló ingert, akkor nincs és ezzel nem tudsz mit csinálni. le kell menned mélyebb szintre, menj el valahová máshová vagy bontsd fel ezt a valóságot mikorszkopikusra, - ez ugyanaz: menj fejjel a falnak. hátha széttörik és mögötte van valami. ha nem törik szét akkor legalább a fejed törik szét és megszûnik a fájás. az a baj hogy ez utóbbi nem biztos. á la Hamlet. mert eddig ha volt is seb, a fájdalom még mindig létezett, hiába ment szét a lábadon a bõr. úgyhogy ez a minden lehetséges nagyon is fontos állapot volt szonyának, sõt, azt mondhatni, az élete múlott rajta. most 15 percre a fürdõben van és megvédheti.

mindenekelõtt magát akarta összeszedni ezt pedig mindig mozgással csinálta. ez volt az a terület ahova menekült éjjelenként. nappal is a lemosóban, ha voltak szünetek és senki sem látta. a belsõ részre szerencsére még nem raktak kamerát. idegen tõle minden felület ahol egy lencse nézi a segged, vajon nem csinálsz-e túlságosan kilógót a normából. utálta ha rögzítették és utálta ha hivatkoztak rá. és ezért tkp. utált minden érintést. beszélni nincs kihez és nincs értelme. viszont mozogni lehet. ez el is fáraszt és utána tud aludni és a nagy elõnye hogy nem nehezülsz el tõle hanem könnyebb leszel. ennek ellenére duckó alkata volt amit a mérgezõ kocsimûhely két évének írt fel, majd a lemosó kemikáliákkal szintén telistele levegõjének. éppen ezért indult el. a fõnök éppen csak annyit ígért meg neki, hogy nem mond fel – de még ez se biztos. legalábbis elindulás pillanatában megkapta a két hét fizetett szabadságot – ennél többet nem adhat amúgy sem és ezen felül ha megtartja a helyét az emberi szívesség, mondta a fõnök, mert hónapokra elengedni valakit nincs a normában és nem munkakötelesség. csakis emberileg teszi. ha szeptemberig visszajön, megtartja a helyét. szeptemberig. utána azonban, lássa be szonya, nem tudja. neki is kellenek fix pontok. mit mond annak akit szonya helyébe idõszakosan alkalmaz? meddig? két hónapig? egyig? csak mert te vagy, mondta szonyának. és csak szeptemberig, minden jóindulattal.

szonya a kisváros széli ócska mûhelyre gondolt, amelynek a turistaszezonban mindig jól ment, hol lehet itt bármit is kockáztatni a világon? sok a turista és 90 százalékban kocsival jönnek és mert itt mindenért fizetniük kell, érdekükben áll ott faragni le az árból ahol csak lehet. a kocsi pedig ilyenkor kulcsfontosságú közelekdési eszközzé válik, szinte a szabadság garanciája. ha minden esik, akkor is ott van a saját jármû szükségszállásnak, pl. párok esetében. vagy a családnak, amikor nem kell a két szeg tartotta buszokra várni és egy negyed fizetést rákölteni a jegyre öt személy esetén. úgyhogy megéri gondoskodni róla. a mûhely egy keskeny háromszögletû parkocska végében volt, a fûzfák mögött, ahol a hinták mellé egy katedrálismakettet is állítottak, és szonya csodálkozva állapította meg hogy itt a Szél országában lépten nyomon találkozni ilyenekkel, méghozzá az autópályán. amely egyébként nem olyan kietlen, legalábbis formailg, oleanderekkel tele. errõl meg az jutott eszébe, milyen kínlódva nevelt otthon anyja egy cserép oleandert azon a hideg éghajlaton. folyton esik az esõ; teleholdkor ha kirakod, egy hétig meg se szárad a zoknid. kénytelen volt nedvesen felhúzni és így járni a bakancsban, mikor hazalátogatott. 90 fokos páratartalom kombinálva tíz fokkal. van egy völgy és a felhõk belerekednek. akkor aztán ott rostokolnak és azt hiszed, így született a világ és ez így lesz míg vége lesz. újholdra feltámad némi áramlás és elviszi õket annyira hogy egy-két napra felszárad a nedvesség a talpad alól, mélyen lélegzel és végre szárazon törülközöl. aztán kezdõdik megint elölrõl. nem érdemes meleg kályhára vagy szárazságra várni. az egyetlen stratágiát a vadaktól tanulta akik bementek a házig. mozogni, mozogni és megint mozogni, nem kell õrültek módjára, csak finomacskán, lassacskán, lépegetõn, de mindig készen a veszélyre, az elinalásra. mert itt dzsungel van, egymásba duzzadó dombok, mintha folyton nemi exaltáltságban lenne a táj, nem látsz öt méterre a kanyarulattól és az egymásbafolyó kúszónövényektõl, és mindenrõl csepeg a nyakadba a víz, hideg víz. ezért nem lehet tudni, abszolút nem lehet tudni a következõ öt métert. érdekes, szó szerint. érdekelt vagy abban hogy ezt tudomásul vedd és azt hogy állandóan meglepetések érhetnek. az egyetlen szabad kilótóhely függõlegesen felfele van. talán azért ilyen sok itt a kereszt. nem marad más választásod, ha valamerre látni akarsz akadály nélkül, fel kell nézz az égre. az egész háromszög elven mûködik. te nem látod mi van az orrrod elõtt. de fentrõl láthatnád. aki fent van, az látja. tkp tengeralattjáró módszer. kell egy teleszkóp. és ezért hívta a helyet Víz alattinak. egs biztos: minden a felhõk alatt van. az idõ 90 %-ában. és mintha ez nem lett volna elég, végül is a mosodába került, mármint autómosóba, hogy ugyanezt folytassa. nem érdekes? elvégzett egy szakiskolát, hogy legyen végre „normális”, legyen kézzel fogható állása, valami ami nevezhetõ és ami alapján besorolható – és ha besorolható, akkor remélhetõleg békén hagyják. Én vagyok szonya, xy, aki egy autószerelõ mûhelyben dolgozom, napi nyolc órát – na jó, ebbõl 6-7 a valóság a gyakorlat miatt, de akkor is, ez nagyon konkrét, nem? és mint mindig, oda lyukadt ki, hogy akárki xy esetében ezt a kijelentést normálisnek vették volna, de szonya, mint autószerelõ és késõbb autómosó, nem ment. mi van megint? mit csináltam rosszul? miért bámultok rám? ez is egy foglalkozás, nem? nem hitték el neki. na ne hülyéskedjen. nem vették komolyan. szonya az autómûhelyben. különféle értelmezések és változataik születtek. azért vették fel mert a fõnök szeretõje. azért mert sajnálták. mert a srác szeretõje aki a benzint tölti. hát biztos hülye egy kicsit és túladnak rajta, dolgoztatják és félnormás fizetést kap. vagy csak ennyire képes, ennyire futotta. valami nem normális van ezzel a lánnyal, minek vesz fel fiúszakmákat. nem akarnál varrodába menni? ettõl aztán köpött. újabb jel. mentek a ... de ez megint újabb jel lett volna, úgyhogy idejében elfordult és azt mondta, a mûhelybe kell mennie, akkor aztán intettek, hogy igen, hát mindenkinek megvan a maga munkája és csak az a fontos hogy szeresse amit csinál. ha õ ezt válassztotta... és hogy enyhítsék a sokkot, elkezdtek sorolni eseteket, hogy az meg repülõpilóta volt és ahhoz kell ész és az is normális volt... az meg elment önkéntesnek líbiába a háborús zónába, aztán haza is jött és akkor aztán férjhez ment. szonya már kívülrõl tudta a repertoárt. de legalább dolgozik, mondták. és hozzátették: a munka nem szégyen.

rendes szerelõként dolgozott kezdetben, amint a végzettsége is erre szólt. aztán a fõnöknek természetesen jött a kérdés, hogy nem akarna az autómosóban dolgozni? ez egy természetes kérdés, nem? sokkal könnyebb munka, ha figyelembe vesszük, végül is természetes, nem, hogy egy lánnyal, nõi alkalmazottal, hogy is mondjam, érti, az embernek eszébe jut ilyesmi. a benzintöltés és a kliensekkel való kapcsolat például startból mihállyal kapcsolatban jutott eszébe, nem tudja, nem is gondolkozik ezen, de hát van szonyának valami baja ezzel? persze látja hogy erõs meg ügyes, csak hát éppen nincsen hely a mosóban és a szerelõhöz meg vannak jelentkezõk ketten, legények, nagyon ügyesek és erõsek és azt hiszi, egyértelmû hogy jobban bírják a munkát. esetleg a túlórákat is. persze szonya döntése. ha õ a szerelõmûhelyben akar maradni, nincs semi kifogás azzal ahogy dolgozik, csak az autómosónál épp nincs senki, elment Marika, és ott most nagyobb szükség volna rá. aztán visszamehet a szerelõbe – nem lenne kedve megpróbálni? stb stb. szonya elõször határozottan kijelentette, õ a szerelõben marad. akkor azonban elkezdtek fifikásabb problémájú kocsik kerülni. bizonyos emberekéi, akik külön figyelmet kívántak, „mert az a legújabb széria”, „ötszemélyes”, „a terepjáróknál másképp van a kiszerelés”, ezt nem tudod megcsinálni, nem taníthetták neked mert akkor még nem volt, de laci bácsi már tapasztalt vele, hidd el, én se tudtam, péterke mutatta meg, kérdezd meg péterkét ha nem hiszed. mért ne mutathatná meg neki is, mondta szonya, mire laci bácsi szeretettel mosolygott és azt mondta, erre most nincs idõ, lássa be, holnapra le kell adni, mennek tovább, most nem lehet kísérletezni. és végül is az autómosóba ment. tudta, úgy fordul a szél ahogy éppen laci bácsi akarja. egy szép napon eszébe juthatnak ezek a mondatok is: ó, hát hamar megtanulod te ezt. a múltkor nem rájöttél egy félóra alatt? még néztük rolanddal, milyen találékony ez a lány. s a bizonyítványod is színjeles. mintha számítana, gondolta szonya. viszont érvnek felhozható. és Péterke megmutatja és reggelre már tudni fogod. az elsõt megcsináljátok ketten, éjjel, laci bácsi melléröhög, aztán már magadtól is tudod. ha akarja és szükség lesz rá, laci bácsinak mindez eszébe jut. de miért kell ezt rá bízni? legalábbis nem akart engedni a kitoloncolásnak. nem vagy jó szerelni, menj mosni. azért is maradok, tûzte ki. bántotta az egész és közben szorgalmasan keresgélt éjjel, a mozgás mellett, a neten. nem vagytok ti a világ közepe, lássuk egy kicsit a mások oldalát is. kipécézett egy országot ahol krízis van. bele babám, a közepébe, hadd lássuk, bírom-e. az autómosáshoz szinte semmilyen képzettség sem kell. az a két óra ami alatt megtanulod, melyik gombot nyomd le. akkor már a farmhoz is elég képzett vagyok. és siessünk, amíg még izmom van.

a másik ok a méregtelenítés. hétvégenként kiment a szülõi házhoz a hegyekbe, ünnepek után – mert ünnepeken ritkán -, a pangóbb idõszakban volt egy-egy szabad hete vagy több nap egymás után. minden alkalommal mikor visszatért a négy fal közé, értelmetlennek érezte. halott. ott kint minden él. itt ez az élet mesterséges lélegeztetés. õ maga is. a tüdõje két és fél év után jelezni kezdte hogy utálja ezt az egészet. elnehezült. ezzel egyszerre maradt vissza szonyában szinte minden víz vagy gyümölcs amit megivott-evett, úgyhogy a felszínen puhának látszott, és minden mozgással együtt erõfeszítésébe került egy átlagos alakot megtartani. amit lemozgott éjjel, azt visszaszívta nappal klórok és detergensek áztatta párában. ehhez nem volt elég egy-két napra kimenni a friss levegõre. amely egyébként a mûhelyt körülvette. abszurd, mondta magának. ide mindenki gyógyulni jön, és én a kocsikukat mosom és betegszem meg eközben. a nagy egészség közepén. ezért is döntött úgy hogy ideje kint lenni, mégpedig egy olyan helyen ahol nem csöpög belõled a víz, és mindegy milyen munka, csak kint legyen a szabad levegõn. csak azt nem tudta, mi az, az arcában van? vagy a bõrében levõ puhaság? túl lágy? ami miatt sorozatosan hülyének, jóindulattal együgyûnek nézik. úgy látszik csak az együgyûséget fejezem ki magamból. hát persze. mindig igent mond ha lehet, mindig figyel, ha van mire, és ha csak nem muszáj, nem rúg bele senkibe. ebbõl, amíg nem ordít és nem harap, azt következtetik, hogy nem is tud, és ha nem teszi, akkor valószínûleg azért, mert el sem jut idáig, rá sem jön hogy a világ gonosz és becsapják stb. stb. a felnõtté válás szokásos gondolatai. szonya rájött hogy a jéghegybõl valószínûleg sose fog más kilátaszani mint a csúcsa, és hogy mindez az embereket nem is érdekli, amíg zátonyra nem futnak rajta, a jelzéseit elengedik a fülük mellett, amíg csak nem eléggé kellemetlen.

unta a magyarázkodást és unta a másik fajta magyarázkodást is, a srácainak, akikkel mindig ugyanaz lett a vége. ugyanaz a dráma n változatban ismételve. a srácokkal is ugyanaz mint akárki mással, belekombinálva a hormonokat. mivel szonya elsõ szava az igen és a figyelem, azt hiszik hogy ez van a legaljáig és a legvégéig. aztán felmerül a többi rész, két perc vagy félóra vagy két hónap után, teljesen mindegy, amikor szonya elkezd saját kijelentéseket tenni és azt mondják: ezt nem vártam, és a válaszuk: nem érdekel. hanem követelik hogy legyen az aki az elsõ percben, a mindig igent mondó, mindent meghallgató biztonság, aki lelkesedik értük. akkor találnak egy jéghegyet, aki ijesztõen racionálisan gondolkozik. ez nem nõ, mondják a pasik és megfordulnak. szonya elkönyvelte magában az összes esetet és valóban egyre jobban lehûlt. ismétlés + ismétlés, és egy idõ után a dráma lerövidült, ahogy a rutinmozdulatok, elsõ lépés után második, mindig ugyanaz, tudjuk mi következik. és már meg se várom. és aztán már megfordult az elsõ másodperc után. aztán már nem volt elsõ másodperc se. ezekkel? mindegy volt hogy tanult vagy fajankó. végül is mind ugyanabban az álomban ringatta magát. hogy van egy tökéletes és hátha szonya az. legalábbis addig amíg szonya nem vétett a tökéletes ikonja ellen. aztán jöttek a keserû félórák. „csalódtam benned”. ez az amit nagyon unt. amint felismerte hogy a herceg a királykisasszonyt keresi, meglépett. én nem akarlak becsapni. és utálom, amikor engem használsz fel arra hogy becsapd magad. se szûz se kurva nem vagyok, a fogalmaid szerint. és nagyon unom és utálom mikor az egész arról szól hogy végre meghatározz engem. akit pedig nem tudsz meghatározni, és nem értesz, arra azt mondod, hülye, ugye? kivéve abban az esetben ha már túl sokan elsimerték ahhoz hogy társadalmi rangodat kockáztasd. akkor „zseni”.

most itt van. aszfalt, nádak, vörös fény, ismeretlen emberek ismeretlen szobában és az egésznél semmi sincs természetesebb. nem akar errõl a helyrõl megtudni semmit. bárcsak maradna mindig ismeretlen. nem érdekli hogy holnapután mi lesz a munkája. kibírja, akármi is, kibírt már nyolc órákat negyven fokon zárt térben. de éppen ezért nem tud enni. ez az egész, úgy ahogy itt van, étel. az ismeretlenség az étel, az hogy nem tudom. és nem is akarom. nem ezért vagyok itt. és étel az hogy X mellett ülhettem és nem feszélyezett, hova rakom a kezem. végre ülhettem csak úgy, ahogy én vagyok. és hátha nem is lesz holnapután? addig még meghalhatok. vagy eszembe jut valami. holnap megint teljesen ismeretlen helyre lép a lábam. nem azért megyek körül hogy megtudjam mi van itt – hanem hogy lássam hogy egészen más mint ami eddig volt. és mikor minden leszakadt akkor maradok én. most hadd legyek egy kicsit magammal. most nem tudom hogy holnap reggel fél hétkor kell kelnem és nem látom azt a húszezerszer látott fûzfás utcasarkot és ugyanazt a köszönést és ugyanazt az arckifejezést aminek én mindig ugyanaz vagyok.

a szürke köntösben leült az ablakkal szemben. lassan nyújtóztatta lábait ülés közben és aztán a derekát. neki az természetes volt – és ha már itt minden más, és minden feje tetejére állhat, teljesen mindegy, mit csinálok. nekik az a környezet ahonnan jöttem úgysem létezik. és nem bírom már a négy fal között ülni és ülni, fõleg nem 46 óra után. X nem volt bent. ígyhát az ablakkal szemben nyújtózkodott, csak magának, ahogy otthon éjjel. csak most nappal volt és valaki más házában. neki ez nem számított. ugyanúgy törölve minden ismerõs és ami itt van ugyanúgy ismeretlen mint az éjszaka. szerette az éjszakát. ez egy másik érzékelés, ugyanolyan mint az álmokban. minden álmában éjszaka volt és éjjel nem látod az arcokat, nem tudsz semmit, a teret és a tömeget kivéve, amit magadból érzékelsz. a másikból egy pontot, talán a súlypontot, talán egy tartalombeli lényegpontot, ahogy hold alatt a fák kiterjedését vagy az úton a kocsik tömegét és sebességét, ugyanúgy a másikból valami lényegeset, amirõl nappal a fény és az arc részletei elvonják a figyelmed. sohasem volt arcmemóriája. sõt még érzésmemóriája sem.

K elvonult magát rendbetenni. hallgatag lány. neki mindegy. más annyit beszél hogy a fülén folyik ki. és persze magáról. ez nem szól egy szót sem. emberek és pofonok. 17 ember megfordult itt, mióta õ itt van, és a legkülönbözõbbeket látta. különben neki ezzel semmi dolga. igazából azt reméli, nem kell annyit kijárnia a forró farmra, ahol az állatok etetésén kívül mást alig élvez. minden nap órákat töltenek ott X-szel. tavasszal a földtõl nyakig sárosak mert úgy mállik hogy alig tudsz talpon maradni. és miért? néhány száraz kóró van. X paradicsomot akar ebbõl csinálni. édenkertet. hm..... õ itt a legnagyobb õrült. de ez legalább érdekes õrület, érdekesebb mint otthon, a szigetországban azért dolgozni hogy legyen mibõl kifizesd az adód. X szeretetében nem biztos. de a kutyák a lábai elé borulnak. ha nem is kaphatod meg úgy ahogy akarod, fogadd el a grammokat. legalább itt van feltétlen szeretet, amit 40 éven át nem kapott meg senkitõl. ez is csak annyiban, amennyiben ételt hoz. de ez minimális, a feltétlen szeretethez olyan közel van. 19 juhnak egy kiló kukorica – mi az? a száraz fû mellé. hát kapnak ezek enni? és mégis a lábaihoz borulnak és akarják õt. és ha másképp nem, X-nek szüksége van rá hogy legyen aki fõz, mos és aki, ha jelen van, tiszta a padló. nem ez volt az elsõ ok, de keserûen szembe kell néznie azzal hogy 45-ön túl körülbelül ez marad mint külsõ látható jel. ami nem látható abban nem biztos. jó volt szeretkezni vele, és még most is jó, és sokkal jobb mint otthon, hogy X-nek nincsenek azok az õrületei, amelyekre való védekezésben õ már annyira kifáradt. idiótaságok, amelyek igazából semmit sem számítanak. ha õrületei vannak, legalább nagyon alapvetõ dolgokkal kapcsolatosak, mint az hogy valaki fõzzön rá, legyen tiszta ruhája és legyen akihez szóljon. de azontúl nem piszkál bele K-ba, hogyan öltözik, mit mond vagy mit nem és mikor megy el és mikor jön haza. nem számít hogy K mûvelt vagy éppen egy szót sem szól az iskoláiról, hogy vannak apró, egészen vékony és halvány arany szõrszálak a lábán és a karján, hogy az arcán a ráncok végérvényesen elmélyültek, hogy egészen rövidnadrágban jár, amit pedig itt a legtöbb nõ nem mer megtenni, legfeljebb 24 éves korig, amíg férjhez megy. X ilyen dolgokba nem akad bele. abba sem akad bele, hogyan fõz, mennyi borsot rakott vagy nem rakott, hogy mibõl lesz az étel, hogy K alkoholos volt amikor szonya érkezett. lehet létezni tõle. X nem õrült. csak a farmja van, egy egész élhetõ õrület. és ebben sem hajszol semmilyen eredményt. nem kell a tyúkoknak minden nap tojni, a bárányoknak nem kell gömbölyûnek lenniük,a paradicsomoknak nem kell kifogástalanul piroslani vagy hiány nélkül terebélyesre duzzadni, szóval nem akar tökéletest csinálni belõled és nem akar kinyerni mindent. a legjobbat. tulajdonképpen szereti. legalábbis szüksége van rá. keres valakit akinek szolgálhat, akinek érdemes, akinek szüksége van rá – és ezáltal hatalma lehet fölötte. mert nélkülem nem tudnál lenni, akarja gondolni K, ugye? legalábbis nagyon rossz lenne neked, egyedül, társ és étel, tiszta ruha és tisztaság nélkül, valaki nélkül akivel mindazt amit teszel, megoszthatod, a farmodat és a gondodat, és akibe néha hátradõlhetsz. K-t meglepte, amikor idejött, X mennyire nem akar semmit és mennyire nem akar jól járni és mennyire nem ravaszkodik vagy nyerészkedik, egyszóval nem okos, az otthoni mérce szerint. okos, intelligens, és annyi önbizalma van magában hogy ennek bizonyítása nem érdekli.

amikor idejött, X már 12 éve foglalkozott a farmmal. igazából véve akkor sem nézett ki sokkal jobban. de K-t nem is ez érdekelte. a férje meditációs tornát tanít – és K nem szereti. a fia tinédzserbõl felnõtt. és mind olyan okosak és függetlenek, mindenkiben olyan hatalmas tisztelet van a másik függetlensége iránt, hogy teljesen mindegy nekik, a világ bármelyik pontján van is K. nagyon jól megvannak úgy is és ezt a szabadságot tiszteletnek meg ajándéknak nevezik ott. úgyhogy K maradt. eljött egy olívaszüretre. csak úgy, gondolta, meglép a nemlétezõ otthonból a nemlétezõ kapcsolatokból néhány hétre, legfeljebb pár hónapra. itt pedig talált valakit akivel minden nap egy kocsiba ült és akivel egyszerre lehetett mozogni egy helyen, és akit még a teljes neve sem érdekelt, sem hogy honnan jött. lehetett valami más, ha K akarja. és akarta. végre számított a jelenléte. ha ott van, felszedik az olajbogyót, ha nincs, nem szedik fel. és X-nek számított, meg az olajbogyónak is, a kádaknak amelyek teltek, végül K-nak is számított ez a látható jelenlét. legalább tudta hogy enni adott a szárnyasoknak és azok futottak eléje. a fia sohasem futott eléje. ha elment és vissza, tudta hogy X mindig ott van és várja. van egy hely. nincs agyonkomplikálva. nincs túl sok magyarázat. és mert nincs minden kiokoskodva, az õ okosságának és elõrelátásának végre tere van. itt nagyon tisztelik és õ maga is tiszteli magát, amiért ezt a teljes fordulatot is ilyen könnyedén vette. ebben a félsivatagi klímában is megállja a helyét és rájött milyen erõs. végre talált néhány pillanatot amirõl úgy gondolta, jár neki az életbõl. X megbízott benne és fokozatosan egyre több területet adott át neki. gyakorlatilag mellette élt. õ foglalkozott a turistákkal. a szobák kiadásával. fõzött, mosott és reggeltõl kettõig a bútorüzletben ült.

X kitartóan továbbra is a farmon volt. minden reggel kiment és délutánonként K is vele, amikor az esti etetést végezték. nyáron van a legtöbb munka és a legtöbb turista is, a kettõhöz egyszerre jó egy önkéntes, egyébként X szerint a kertben bármikor van elég foglalatosság akár két önkéntesnek is, ezért a blogot úgy fogalmazták meg hogy párokat is fogadnak mégpedig hosszútávra. és persze, mint annyian akik hirdettek a blogon, szerettek volna megfogni egy utazó építészmestert, de legalábbis valakit aki rendelkezik némi tapasztalattal, és építkezni csak úgy maguk erejébõl, ha megvan a szükséges útmutatás. önkéntesek mindig voltak és ilyenkor egy kicsit felszabadult. volt kivel beszélnie anyanyelvén, amit egyébként a fiatalokat kivéve a legtöbben törtek. szonya nem eszi a krumplit, mondta mikor megkínálta krumplisalátával. holnap ad egy listát. nincs ideje szonyára gondolni. úgy tûnik, nem nagyon érti amit mond neki, mert nincs reakciója. nincs reakció. kézzel lábbal magyaráz. ezt már megszokta. viszont néha meglepõen helyes hangsúllyal beszél és ritkább szavakat is. nem kell rajta gondolkoznia. holnap próbát tesz vele. igazi született hangsúllyal fog beszélni és abszolút folyékonyan, úgy ahogy még otthon sem értik egymást az északiak a déliekkel, korlátlanul. egyszer kiéli magát, úgy beszél vele mintha otthon lenne. hátha megtapasztalja akkor korlátait. megmutatott neki mindent, remélve hogy ezzel kezében tartja. X hallgat felõle. eléggé közönséges lány. biztos nem érdekli. bár X-ben vannak néha meglepetések. ezt persze nem fogja elárulni. de X hallgatása azt is jelentheti hogy figyel. meglátjuk, mondta magában, ahogy X és ahogy szonya. legalábbis alakra fel sem veheti vele a versenyt. büszke volt hasára és szerelmi tudására. hátulról még mindig 18 éves alakja van. a mellei frissek és sokkal feszesebbek, nagyobbak. és a lány nem is akar feltûnni semmivel. viszont nem is kérdez. holnapra szabadnapot kért.

szonya a fénnyel elöntött szobában nyújtózkodott. X a számítógépéhez ült, de nem fordult a képernyõ felé, hanem pipára gyújtott, vele szemben. sohasem szívott mást, sem cigarettát, sem szivarat nem vett volna szájába, pipából viszont minden formájú és a legjobb minõségû darabjai voltak. escudo dohánnyal. ügyelt hogy ne árulja el magát. ez persze amolyen ismerkedés, de egészen mindennapi keretekben. ne essünk ki magunkból. mindent úgy csinálok ahogy máskor is szoktam. a lány nem tudja, K pedig tudja. egyiknek sem tûnhet fel semmi. nem szóltak egy szót sem.

szonya azt találta ismételten furcsának hogy emiatt megintcsak nem szimatolt feszültséget a levegõben. a világon megszámlálhatná a kezén hány ember van, akivel hallgatni tud feszültség nélkül. még azokkal is, akikkel pedig éveket töltött együtt és azt mondják hogy jó barátok, ha az egyik öt percen keresztül nem szól semmit, az az érzése hogy valamit mondani kéne. minek? befedni valamit amivel nem akarunk szembenézni. hogy tulajdonképpen utállak és a kapcsolatunknak már régen vége. vagy nem utállak mert nem csináltam veled semmit és te sem velem együtt, évek óta, és egymáshoz éppen most semmi közünk. ne tegyünk úgy mintha. miért kell eltitkolni azt ami van? olyan veszedelmes?
akkor folyton háborúznánk. kiderülne hogy nincs is, már nincs, amit öt perce még volt, illetve hogy az ami az elõbb még lehetetlennek látszott, most már van. semmi ok nélkül hirtelen beléd vagyok esve és ezt nem merem kimondani mert erre nincs semmi logika. annak alapján amit tettél, utálnom kellene téged. de én is hazudtam és nem azt mondtam ami vagyok és amit akarok. akkor erre a hazugságra te azt mondtad hogy utálod, kimondtál valamit amit nekem kellett volna, mert ez agyok én, az igazi. és most ezért a nyakadba ugranék, pedig te utálatként mondtad. hát ilyen hazugok vagyunk mi. de most még nem mondtunk semmit és remélem hogy a lány nem is fog. én itt ülök mint mindig, amikor a vacsorát várom. K, mint mindig, az étellel van elfoglalva.
X arca nem volt érdeklõdõ és nem látszottak rajta érzelmek. nem volt meleg a tekintete és hûvös sem. nem azért ült le hogy szonyát nézze és nem pipázott elszigetelten, csak magának. ott volt, épp. ahogy szonya ott volt épp. szonya decensre vette a nyújtózkodást, amennyire csak tehette, mert nem akart feltûnni, mert nem akart csábítani, mert nem valakinek akart ott lenni, és mert sejtette magában, ha valamelyikük véletlenül szerelmes lenne, felborítana mindent. szerelemesen nem lehet dolgozni. viszont munka nélkül felbomlik a farm. ne csináld meg egyszer kétszer az itatást és a döglött állatok tömege kijózanít. akkor a szerelem egykettõre széttörik a szükségleteken. holnap is fel kell kelni és megcsinálni ugyanazt, hiába érzed úgy hogy most a világban szünetnek kéne beállnia. a két ritmus nem egyezik. és egyiknek össze kell törnie. legyünk józanok, X-nek fontosabbak lesznek végül is a tyúkjai. tartsuk a távolságot és a szerepeket. én vendégmunkás vagyok, X házigazda, K az élettársa. négy órát ledolgozom, a maradék idõvel azt csinálok amit akarok. megvannak a céljaim. kitisztulni a kemikáliák mérgeitõl, fejleszteni egy kis izmot, kitalálni mit akarok az életemmel és közben felszedni a nyelv alapjait. nem érdekel kik õk és mit csinálnak amíg engem ez nem érint. én dolgozom és élem az életem, ti a tiéteket. tiszta sor.

viszont nem tudom azt megcsinálni, nem bírom tovább, hogy homok alá dugjam magam mint a strucc. mi lesz ebbõl? nem bírok titokban lenni. fogalmam sincs miért, de jól érzem magam itt, és ha X bent van a szobában, még jobban, még inkább én vagyok, ez az én pedig nagyon szeret mozogni. lehet hogy táncolnék? ilyen kezdetlegesen, félig az üléshez tapadva, mint egy kõbe zárt mozdulat.

szonya nem akart levelet írni, nem akart enni, nem volt se fáradt, se éhes, se szomjas. nem volt semmi mondanivalója. jól érezte magát a fotelben, szemben a napnyugtával. nem akart kipakolni. nem akart elrohanni megnézni, hol vannak a városban a szórakozóhelyek. nem akart beszámolni az útról vagy a helyrõl ahonnan jött. X nem is kérdezte és nem ült ott sokáig. tulajdonképpen mindaz a fölösleges, amit eddig el kellett játszani, vagy eljátszott és amit most nem hazudott, felszabadult, elszállt és alatta elkezdett a felszín fele szállni egy másik, eddig annyira kimondatlan réteg. amibõl semmi nem látszik és nincsenek még rá szavak. éppen ezért azt lehet mondani hogy nem történt semmi. éppen a történés hiánya, csupa hiányokban kell fogalmaznunk. ül egy lány a napnyugtában, pipázik egy ember ahogyan mindennap szokta, a társa ételt készít. semmi nem történik. és mindez természetesen nem igaz. éppen most emelkednek és attól hogy semmi nem történik, ritkul a levegõ. egy fokkal könnyebb. az ember ilyenkor nem érez semmit. ritkuló sûrûségben ízetlennek tûnnek, legjobb esetben furcsának a percek.

mindezidáig nincs semmi, gondolta X, szonya és K egyformán. legfeljebb apró jelek. szonya sem ezt, sem azt nem eszi amivel K már nekirohant hogy megkínálja. holnap hoz egy listát. X a pekándiókra mutatott a kosárban. vegyél. szonya már jóval azelõtt fölfedezte õket és a tenyere között hozzáfogott megtörni. a vékony héj a bõre alá hatolt és kiserkent a vér a hüvelykujjából. megkóstolta, összekeveredett a dió ízével. holnap, mondta magának. X ezután megjelent tele kosár dióval. van – mutatta. egyél. késõbb, mondta szonya X dallamos anyanyelvén. most!!! mondta kissé haragos-ingerülten, kissé tréfásan X. mosolygott. szonyának egy filmrészlet ugrott be. angol regény. pufók, 13 éves lánynak mondja a csokoládégyáros családi rokon, aki késõbb megerõszakolja. egy szelet csokoládé elõtt áll a lány és a férfi rákiált: bite it! szonya párhuzamosan vetített. X kis alakját nem tudta volna elképzelni erõszakosnak, márt csak azért sem mert intuitíven túl sok büszkeséget talált benne. túl büszke ahhoz hogy valaha is visszautasíthassák. ezért sohasem fog olyan ajánlatot tenni ami erre bármilyen formában is lehetõséget ad. viszont megpróbálja kiváltani azt hogy én kívánjam meg és esetleg õ utasítson vissza. viszont etetni akarni már felér egy bókkal. egyél abból amibõl én, az enyémbõl. ez közvetetten már szeretkezés. értem. különben miért lennél olyan türelmetlen? és ha tévedek is, ez mindössze egy másodperc volt. X tekintetét az égre emelte. metá, utána, mintha ezt nem lehetne komolyan venni. szonya alig észrevehetõen összehúzta a szemét. polcratevés. itt kezdõdik. te próbálsz biztonságos körvonalat adni nekem. ezt ajándéknak nevezed, mintha én szenvednék attól hogy nem tudnám ki vagyok. te majd segítesz egyértelmûvé tenni. hogy rájöjjek. én ellenkezem. és innen már, kedvesem, elindítottuk a háborút.

szonya még csak sejtette hogy lassan és észrevétlenül egy ütközetbe lép. amelyet már elkezdtek. legalábbis az elsõ lépések nagyon távoliak és élvezetesek. és még mindig nem lehet tudni semmit. kerülgetjük egymást mint macska a forró kását, mert ha egyszer tényleg azok vagyunk.

- szonya nem eszi a mogyorót. – mondta K. csak bizonyosat. és nem akar most vacsorázni. azt mondja, nem éhes.
- egyél – mondta X komolyan és némileg kérlelõen.
- holnap eszem. – felelte szonya nyugodt hangsúllyal.
X nem erõltette tovább. leült a székre, vele szemben.
- arra gondoltam, mivel fáradt vagyok az utazás után és teljesen új itt, mondta szonya, hogy holnap legelõször is megérkezem. szabadnapom lenne, ételt nem kérek, körülnézek a környéken, mi van itt. ismerkedem a hellyel – tette hozzá a szokványosabb formát. K kedvéért, mert X tekintete az elsõ szavaktól kezdve semmit csodálkozást nem mutatott, sõt, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy holnap szonya körülnéz. éppúgy nem lepõdött meg semmi máson amit utána mondott. reggel elmegy és este jön és szól. akkor a holnaputáni munkakezdést megbeszélik.
ugyanaz a lezserség. nem kérdezte egyikük sem, mit fog holnap enni. hova megy. nem akartak térképet adni segítségül. X nem javasolt útvonalakat. egyáltalán nem foglalkozott a továbbiakban azzal, mit csinál szonya. egyedül akar lenni – minek is foglalkozna??

szonya vacsorára sem maradt. eltûnt olyan hamar amilyen hamar csak tudott. túl sok új volt a mai napra. egyedül lenni és felocsúdni ebbõl a káprázatból: mi is történik velem? egy teljesen ismeretlen másik szoba, a pincekotorék. K azt is megmutatta hogy felteheti az ablakra a fekete mûanyag nájlont, amit õk használnak éjszakára, de szonya nemhogy nem tette fel hanem még ki is nyitotta az ablakot. az ajtót természetesen nem zárta be, sõt, még be sem húzta csukóra. ki elõl? ki van itt aki olyan mint az otthoniak? és mi a szöszt csinálhatnának? én aztán nem vagyok olyan akit itt keresnek. és kérdezgette magát: vajon nem akartam látni amint X és K vacsorázik? nem akarok jelen lenni az együttlétükben. X jelenléte: mint egy párna ahol otthon vagyok. levegõ. természetes. X jelenléte K-val már egy teljesen más dolog. az nem ugyanaz az X aki felém fordul. mással van megtöltve, az õ emlékeikkel és képzeletükkel. irtózott ettõl. beteg? nem tudta. nem akarta érinteni X-nek azt a részét amely K-ról tudott és vele foglalkozott. fulladozott. emlékeztette magát: nem történt semmi. mielõtt elindultál, nem tudtál semmirõl. csak sejtetted ami benned történni fog. de ezt te játszod. fókusz a hosszú távra. innen elmész és maradni akarsz valamivel, azért jöttél ide hogy erõsebben menj el innen mint ahogy jöttél. edzés. szedd össze az eszedet és figyelj magadra. mozogj. beszélj. jönnek mennek a nedvek – érzelmek, hadd menjenek, semmi bajom velük, csak közben csináld azt amiért itt vagy.

ugyanakkor ugyanaz a maga kacagott mindezek alatt és azt mondta: nagy hülye vagy te. nagyon is történik valami, félsz, félsz mi? félsz hogy végre történik? és közben alig várod. mit csinálsz? még te se tudod. azért kell azt mondani hogy nem történik semmi mert de igen és félsz tõle. azért kell elszaladni nehogy szembenézz. félsz attól hogy jó vele? jó a jelenlétében lenni. tíz év alatt találsz egy embert akinek jó a jelenlétében lenni. most ez van. nyakig vagy benne, ha akarod ha nem, mert vele dolgozol és a jelenlétében vagy és te csináltad magadnak, pont ide jöttél, és kifogtad. miért kell azt eltitkolni magad elõl galambom, hogy jól érzed magad? nem szép – de neked igen, nem érdekes – de neked igen, és mit számít az általában – ha neked igen? minden ellentmond a logikának, és közben ez a valóság.

szonya végignyúlt az ágyon. nem az övé és nem kell fenntartania. számára ez X tekintetének meghosszabbítása volt. annak a nézésnek amely nem várt tõle és nem akart vele semmit. kivéve amikor etetni akarta – és õ visszautasította. metá! majd amikor én is akarom. és már ezért is hálás volt X-nek. ezt annyiszor kimondta magában. de most kimondhatta vele. lebegett. itt nem kötõdik semmihez, semmi sincs a kezében, és komolyan, nem akar innen magával vinni semmit. hátha holnapig elfelejti ezt az egészet. néha délután lázas, ez már gyakran elõfordult vele, reggelre egészen más gondolatai vannak. akit este szeret azt reggel mindig ott akartja hagyni. hátha holnap már nem is létezik X. különben õ sem haragudna meg érte. kérte õ hogy létezzen?